Megbízó:
Belváros-Lipótváros Vagyonkezelõ Zrt.
Társasházi és Közös Képviseleti Iroda
(1051 Budapest, Mérleg u. 9.)
Helyreállítás tervezõi:
építészet:
Varga István építész
V. Kovács Gabriella építész
Csajbók Csaba építész
Andréka István építész
épületdiagnosztika:
Szávuly Iván RÖFIX Kft.
épületgépészet:
Schönauer Sándor épületgépész
épületvillamosság:
Udvary János vill. tervezõ
Mûemléki tudományos dokumentáció:
Hild-Ybl Alapítvány
Fõbb adatai:
Építés ideje: 1832
Tervezõ: Hild József
Mûemléki védettség: mûemlék
Beépítés módja: zártsorú, kétudvaros, két utcára nyiló
Szintszám: pince+földszint+3 emelet
Utolsó felújítás: 1968
Épület története:
Épületünkbe a XVIII. század végén költözött be a híres Trattner-nyomda. A dinasztia alapítója Trattner János Mátyás (1717-1798) 1739-tõl mûködött Bécsben, mint nyomdászsegéd, majd 1748-tól önálló üzemet hozott létre.
Károlyi a nyomda nevét Károlyi-Trattner-re módosítva, megõrizve így apósa családjának patinás nevét. Derra Naum görög kereskedõtõl 1831. április 21-én 52000 forintért vette meg Károlyi István és felesége, Trattner Mária a XVII. század végén épült házat, amelyet ezután valószínûleg lebontottak.
Az épület tehát 1832-re úgy készült el, hogy nyugati része kétemeletes, keleti része földszintes volt. Az itt helyet kapott intézményrõl egy valamivel késõbb: 1836-ban a Regélõ címû folyóirat számolt be. Az építkezés II. ütemére végül csak évekkel késõbb, 1837-ben került sor. Ekkor ugyancsak Hild József volt az építész, terveit 1837 elején nyújtotta be Károlyi István.
A nyomdát néhány évig igazgató révén próbálták mûködtetni, majd 1867-ben az üzemet Bucsánszky Alajosnak adták el, aki késõbb a Kerepesi (ma Rákóczi útra) költöztette át. A nyomda helyén, az I. emeleten ezután Fodor Károly vívómester rendezte be vívóiskoláját.
A XIX. század végén itt mûködött a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság, amirõl egy-egy 1896-os, illetve 1897-es újsághirdetés is tanúskodik. Steiner Lipót kárpitos mûhelye ugyancsak az épületben volt. Az 1910-es években a Budapesti Polgári Takarékpénztár Részvénytársaság székhelye volt az épületben.
Az 1920-as években az Akadémia egykori Úri (ma Petõfi) utcai helyiségeit Kovacsevics Milenko kereskedõ foglalta el. A Petõfi utcai oldalon Pestet ábrázoló, rossz minõségû falképekkel díszített Corso-étterem helyezkedett el. 1923-ban és 1924-ben a sokáig pereskedõ Pálffy-örökösöktõl Pap Géza, Dezsõ és Ernõ vásárolták meg az ingatlant.
Az új tulajdonosok a házat felújították, a közlekedõterek félköríves fülkéibe kõvázákat állítottak, az elõcsarnokba kovácsoltvas lámpákat helyeztek. Az udvar változott a legtöbbet, amelyet a rekonstrukcióról beszámoló Bierbauer Virgil az üzletutcákkal szemben igen pozitívnak követendõnek tart. Az udvar rekonstrukciójának keretében a kirakatplakátokat eltávolították, a fõ gyalogostengely mentén kõpadokat helyeztek el, a kerti növényzetet megújították, a falra vadszõlõt futtattak fel.
A II. világháborúban az épület csak kisebb mértékben sérült meg. Az elsõ mûemléki helyreállítás 1955-56-ban folyt le, amikor Komárik Dénes tervei alapján mindkét utcai homlokzatát és udvari architektúráit felújították.
A Városház utcai oldalon a kaput a Petõfi utcai mintájára alakították át, az utcai földszintek azonban még nem változtak. A rekonstrukció II. szakasza 1961-ben kezdõdött el a fafödémek cseréjével és a mászókémények átépítésével. A lakásokat is korszerûsítették. Ezután került sor a Petõfi Sándor utcai portálok eltávolítására és a feltárt félköríves nyíláslezárások visszaállítására a homlokzat teljes hosszában.
