Tanulmány:
Guthy Mariann okl. építészmérnök
mûemlékvédelmi szakmérnök
Helyszíni kutatás, intézkedési javaslat:
Varga István okl. építészmérnök
mûemlékvédelmi szakmérnök
Újlak területén volt a középkorban Szentjakabfalva, melyet 1295-ben említenek elõször önálló faluként. Fontos vámhely volt, itt ágazott el a Buda felõl érkezõ út Óbuda és Esztergom felé, és kedvezõ átkelési lehetõséggel is rendelkezett. Már a XIII. században híres szõlõvidék. A XV.-XVI. század fordulójára elvesztette önállóságát és beleolvadt Óbudába.
Óbudát a törökök szó szerint földig lerombolták, de a csaták végével a lakosság visszatért, és az 1500-as, 1600-as években is gazdálkodott a területen. Errõl a török adóösszeírások (1546, 1559, 1562, 1580, 1590) tanúskodnak. Az összeírásokból kiderül, hogy ekkor szinte kizárólag magyarok lakták.
Buda visszafoglalása után Óbudára egyre több német család érkezett. A középkori Szentjakabfa helyén is a betelepített német lakosok kerültek többségbe, a terület új neve Neustift lett. A régi magyar dûlõnevek folyamatossága megszûnt, helyette német nevek alakultak ki. Az 1686 elõtti, középkori magyar dûlõnevekbõl csak néhány maradt fent az emlékezetben. A németség számbeli fölényét Újlakon a XIX. sz. végéig megtartotta.
A betelepülõk nagy része szõlõmûves, bortermelõ, kézmûves volt. 1706-ra már felépült Újlakon az új templom és plébánia. A Rákóczi szabadságharc idején a házak nagy része elpusztult, és az 1710-es években megindult újjáépítés során a telekhelyeket néhány helyen megváltoztatták, de általában megmaradt a középkori utcahálózat.
Az 1775-ös és 1838-as árvizek is nagy pusztítást végeztek. Az 1838-as árvízi térképen a romba dõlt és az épségben maradt házakat színezéssel különböztették meg, piros színnel az állva maradt, feketével az összedõlt házakat jelölték. Látható, hogy az Újlaki templom mögötti, magasabban fekvõ utcákban a házak megmaradtak.
A falkutatással beazonosított anyagok és az építési mód alapján a korabeli leírásokat is figyelembevéve, a Daru utca 16. sz. ház építését a XVIII. század végére datálhatjuk. Az Ürömi utca és a Lelkész utca közötti részen a környék sûrû beépítése az 1930-as években kezdõdött. A terület felértékelõdött jó fekvése miatt, ezért természetesen elbontották az új beépítések útjában lévõ régi házakat.
Két-három emeletes, tetõtérbeépítéses lakóházak épültek zártsorú beépítéssel az új szabályozási tervek szerint. A kétutcás hosszú telkeket megosztották és mindkét végükön beépítették. Ez a tendencia a II. világháború miatt lelassult, majd a 80-as, 90-es években folytatódott intenzívebben.
A Daru utca 18. sz. ingatlan tulajdonosának kezdeményezésére 1994-ben fõvárosi helyi védelem alá került a bontásokat túlélõ négy régi épület. A helyi védelem megkésve született, közel 70 évvel azután, hogy a környezetben már valamennyi régi ház helyére magas épületek kerültek. A falusi együttes az új beépítések miatt katlanszerû környezetbe került
